g+1 facebook like   Bejelentkezés  |   Regisztráció  

 

Az utóbbi időben visszatérő téma a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye. Hosszas pereskedés után döbbenetes ítélet született (szerencsére még csak alapfokon), s erre mindenki reagált aki a közéletben számít, elmondván hogy gyalázatos, veszélyes precedens, antidemokratikus, stb, stb. Van azonban a történetben valami, ami számomra meglepő: szinte mindenki arról beszél, hogy miképpen lehetne ezt az ítéletet megváltoztatni, megakadályozni azt, hogy elvegyék az egyháztól a kollégium épületét. Még azok is, akik jogbizonytalanságról és veszélyes precedensről beszélnek, általában azt a látszatot keltik, hogy el kell érni azt, hogy az épület maradjon egyházi tulajdonban, s ezzel a probléma meg van oldva, immár nincs precedens, nincs további veszély.Ez egy igen veszélyes és téves gondolkodás, ugyanis ha jobban belegondolunk, a román hatalom számára - mint sok más esetben - most sem ez a konkrét épület a fontos. A próbálkozás nem arra megy ki, hogy pont ez az épület állami tulajdonba kerüljön vissza, hanem arra, hogy hadd lám mit lehet megtenni büntetlenül a székelyekkel. Éppen ezért ha ez netán nem sikerül, akkor majd jönnek újabb és újabb kísérletek, tesztelik a tűrőképességünket, illetve (bizonyára) a nemzetközi közvéleményt.Ha pedig ez így van, akkor nagy hiba csak azért tüntetni, hogy a kedvezőtlen bírói ítéletet megváltoztassák. Ez nem lenne több, mit gyógyászatban a tüneti kezelés. Véleményem szerint a problémát a gyökereinél kell megragadni, s átfogó módon, általánosan kezelni. Hadd éljek egy hasonlattal. Az elmúlt húsz évben visszatérő téma volt a magyar település-nevek kérdése. Hosszas harcok árán sikerült elérni azt, hogy ha egy településen a magyar lakosság aránya nagyobb 20%-nál, akkor az oda vezető utak szélén levő hivatalos település-táblára magyarul is fel kell írni a város vagy falu nevét. Ezt követően hivatalos érdekvédőink újabb hadjáratba kezdtek, melynek célja az volt, hogy ugyanez a szabály legyen érvényes a vasútállomások esetében is. Vélhetően ezt követik újabb csaták a kikötők meg repülőterek vonatkozásában, miközben a település bejáratától 100 méterre levő kilométerkövön a név még mindig csak románul szerepel. Talán nem kell hosszan ecsetelni, hogy ez az út elhibázott (ugyanakkor jó példa arra, amit "érdekvédelmi szervezetünk" eufemisztikusan kis lépések politikájának nevez, holott a helyes megnevezés a kis kérések politikája lenne), teljesen másképp kellett volna elindulni, s azt követelni, hogy ha egy településen a magyar lakosság eléri a 20%-ot (de nyugodtan lehetne kisebb százalékot is mondani), ott a település neve eleve és hivatalosan legyen kétnyelvű. Sajtóban és magánbeszélgetésekben mindenki mondhat tetszés szerint Gyergyószentmiklóst vagy Gheorgheni-t, de hivatalos dokumentumokban a név Gheorgheni-Gyergyószentmiklós (hadd legyen ennyi előnye az államon belüli többségnek). Visszatérve a Mikó-ügyhöz ez azt jelenti, hogy olyan globális megoldást kell keresni, amely eleve ellehetetlenít minden hasonló jövőbeni próbálkozást. Ez pedig - kézenfekvő módon - Székelyföld autonómiája, aminek lényege pont az, hogy az állam nem szól bele a belső ügyeinkbe, nincs módja tulajdonban megtartani, visszavenni vagy elvenni semmit az itteni közösségtől, legyen az önkormányzat, egyház, vagy más. Tehát akkor járunk el helyesen, ha szeptember elsején csak indirekt módon emeljük fel a szavunkat a Mikó kollégiumért, ha csak példaként említjük, de a tüntetés tárgya Székelyföld autonómiája. Abban ugyanakkor igazuk van a tüntetés kezdeményezőinek, hogy el kell érjük a kritikus tömeget. Most az egész világ Romániára figyel, ráadásul az alkotmánybíróság - mondhatjuk így - megtette nekünk azt a szívességet, hogy a válságot meghosszabbította augusztus végéig. Ha képesek vagyunk igen nagy számba összegyűlni Sepsiszentgyörgyön, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az üzenetünk eljut sok helyre. A szolidaritás egy szép emberi tulajdonság, sajnos egyre kevesebb van belőle. Ez még egy (igen pragmatikus) ok arra, hogy a szeptemberi tüntetés témája olyan legyen, ami minden székely ember számára személyesen és közvetlenül fontos, hisz akkor mindenki saját jól felfogott érdekében vehet részt rajta, nem azért, hogy támogatásáról biztosítson három embert, akik feje felett a börtönbüntetés Damoklesz-kardja lebeg.

Árus Zsolt


Hozzászólások

Copyright © 2015 Autonomia.ro