Nyílt levél Borboly Csabának, Hargita megye elnökének
Minekutána már két levelet váltottunk vagyonnyilatkozat-ügyben, úgy érzem eljött a pillanat, hogy a szélesebb nyilvánosság is megismerje azt, miképpen gondolkozik egy székelyföldi megye vezetője egy banálisnak tűnő kérdésben.
A törvényes előírásoknak megfelelően még május elején postáztam a tavalyi évre érvényes vagyon-, illetve érdekeltség-nyilatkozatomat. A vonatkozó törvény (176/2010) értelmében ezeket a megyei önkormányzathoz kell benyújtanom. A közigazgatási törvény (215/2001) világosan kimondja, hogy olyan közigazgatási egységben, ahol a magyarság részaránya meghaladja a 20%-ot, jogom van anyanyelvemen fordulni az önkormányzathoz. Ezen jogommal élve a nyilatkozatokat magyar nyelven nyújtottam be. Meglepetésemre postafordultával nem a benyújtás tényét igazoló iratot kaptam meg, hanem egy felszólítást, amiben az áll, hogy a nyilatkozatokat román nyelven nyújtsam be.
Válaszomban jeleztem, hogy csak törvény adta jogommal éltem, amikor a szóban forgó dokumentumokat magyar nyelven nyújtottam be és kértem, hogy állítsák ki számomra a benyújtást igazoló aktát. Pár hét gondolkozás után igazolás helyett újabb, ezúttal hosszabb és kizárólag román nyelvű levelet hozott a posta (mellékelve). Ennek kapcsán fontosnak tartok leszögezni pár dolgot:
1. Az önkormányzati törvény értelmében jogom van magyar nyelven fordulni írásban a megyei önkormányzathoz, az pedig köteles szintén magyarul válaszolni nekem. Következésképpen nem csak bántó, de törvénytelen is az, hogy román nyelven válaszolnak nekem. A napokban azzal van tele a sajtó, hogy az RMDSZ egyik nagy megvalósítása, hogy használhatjuk az anyanyelvünket a közigazgatásban. Szégyen, hogy ezt a jogomat pontosan magyar hivatalnokok sértik meg, egy döntő többségében magyarok lakta megyében. Mit várhatunk el akkor másoktól?
2. Évezredes jogi alapelv, hogy ha valamit törvény nem tilt, akkor azt tenni szabad. Ez még Romániában is érvényes, nem véletlen az, hogy a félreértések elkerülése végett jogszabályok garmadájában van rögzítve, hogy ezt vagy azt román nyelven kell írni avagy mondani. A 176/2010-es törvényben egyszer sem szerepel az a szókapcsolat, hogy "román nyelven", következésképpen a törvényre hivatkozva nem kötelezhető senki, hogy a nyilatkozatait román nyelven töltse ki.
3. Ezt a fajta elvárást (minden jogalap nélkül, mondvacsinált indokokkal) román nacionalista körök szokták megfogalmazni velünk szemben. Vérforraló és elfogadhatatlan, hogy magát magyarnak tartó tisztségviselő egy másik magyar emberrel szemben alkalmazza.
4. A 176/2010-es törvény azt mondja ki, hogy a megyei önkormányzat a leadott nyilatkozatok másolatát köteles továbbítani a Feddhetetlenségi Ügynökségnek. Azon felszólításuk, hogy a nyilatkozataimat román nyelven adjam le csak azzal magyarázható, hogy feltételezik, hogy az Ügynökség ezt így várja el, s ennek a ki nem mondott elvárásnak akarnak önként, senki által nem kényszerítve megfelelni. Az ország tele van harciasabbnál harciasabb tulipános plakátokkal, miszerint "egy tapodtat se hátrálunk", "jogainkat megvédjük", stb. A nemzet szempontjából az volna a kívánatos, ha nem választási plakátokon, hanem a mindennapi életben nyilvánulna meg ez a kemény kiállás.
5. Nem utolsósorban felhívom a figyelmét arra, hogy a szóban forgó nyilatkozatok típus-űrlapok, következésképpen még egy kifejezetten tompa agyú bukaresti hivatalnok is tökéletesen meg tudja érteni az általam magyar űrlapokon benyújtott nyilatkozatokat, ha melléjük tesz egy román nyelvű űrlapot. Az egész felhajtás tehát nem csak törvényes alap nélküli, hanem teljes mértékben értelmetlen is.
Árus Zsolt
Gyergyószentmiklós, 2012.VI.5.
| # 241 KisLaci |
| Hát igen,ez van! |
| # 80 Barabás Csaba |
| "Kérlek, oszd meg, küld tovább! Köszönöm! http://www.causes.com/causes/810844-erdelyorszag |