Január 23–28. között a dél-tiroli németek vezetõivel az Európai Unió kisebbségeinek jogairól, a jogok érvényesítését szolgáló uniós polgári kezdeményezésbeli együttmûködésrõl tárgyalt a Székely Nemzeti Tanács küldöttsége ötnapos észak-olaszországi látogatásán. A Székely Nemzeti Tanács (SZNT) küldöttsége – Izsák Balázs elnök, Ferencz Csaba tájékoztatási alelnök, Árus Zsolt, a Gyergyószéki Székely Tanács elnöke és Dabis Attila, az SZNT dél-tiroli megbízottja – a bolzanói látogatásának utolsó napján, pénteken a Dél-Tiroli Néppárt (SVP) székhelyén találkozott Martha Stockerrel, az SVP, valamint a FUEN (Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója) alelnökével, Herbert Dorfmann-nal, Dél-Tirol EP-képviselõjével és Günther Rautzcal, az Európai Akadémia Kisebbségi Intézetének koordinátorával. A látogatáson részt vevõ Árus Zsoltotkérdeztüka többnapos tárgyalásról, a találkozó konkrét hozadékáról.
– Egyetlen témát tárgyaltatok, az uniós szintû polgári kezdeményezést, az abban való együttmûködést?
– Távolról sem. Aktualitását tekintve, kétségtelenül az volt a legfontosabb, de annál átfogóbb együttmûködés kiépítés&´nek a gondolatával szerveztük meg a látogatást.
– Mit jelent az európai kisebbségek számára?
– Április elseje után egy új lehetõséggel lehet majd élni az Európai Unióban, gyakorlatilag az egyszerû állampolgároknak is lehetõségük nyílik beleszólni az unió jogalkotásába. Ezzel a lehetõséggel élve, elvileg többféle olyan kezdeményezés is elképzelhetõ, amelyek ezt a témakört érintik. Ha a Székely Nemzeti Tanács társakat talál a már évek óta alakuló elképzeléséhez, és sikerül azt benyújtani, majd összegyûjteni az egymillió aláírást, akkor arra nyílik lehetõség, hogy sajátos jogállást (magyarán több jogot) kapjanak azok a régiók, amelyekben egy olyan nép alkot helyi többséget, amelyik országos szinten számbeli kisebbség. Persze, tisztában kell lenni azzal, hogy az életnek számos olyan területe van, amelyekre nézve az EU nem hozhat semmiféle, a tagállamokra kötelezõ szabályt, tehát szó sem lehet arról, hogy ezen az úton elérhetõ Székelyföldnek az az autonómiája, amit a Székely Nemzeti Tanács célul tûzött ki. Az egész semmiképp nem, de annak részei igen, ezért is tartjuk fontosnak, hogy éljünk ezzel a lehetõséggel.
– Mit jelent az egységes fellépés, amely az Európai Unióban élõ kisebbségek autonómiáinak ügyét segítené?
– Ez egyrészt egy megvalósíthatatlan álom, másrészt egy igen kívánatos dolog. Megvalósíthatatlan, ha valaki azt tûzi ki célul, hogy az összes európai kisebbségi csoport fogjon össze, illetve, hogy létezik olyan megoldás, ami abszolút mindenkinek megfelel. Ha csak az erdélyi magyarságot nézzük, akkor is azt látjuk, hogy háromféle élethelyzetben élünk, s ennek megfelelõen háromféle autonómia-koncepció létezik. Nagy tévedés ezt gondként felfogni, s széthúzásnak címkézni. Egyszerûen be kell látni, hogy más jogokra tarthatnak igényt azok a magyarok, akik valamelyik dél-erdélyi településen a lakosság 8%-át alkotják, mást egy magyar többségû település lakói teszem azt Partiumban, s megint más a helyzet Székelyföldön, ahol 14 000 négyzetkilométeres területen a lakosság döntõ többsége székely.
Mikor pedig azt mondjuk, hogy kívánatos, akkor arra gondolunk, hogy az azonos helyzetben levõk minél szélesebb körû összefogása nagyon fontos. Nem mindegy, hogy a 650 000 székely, a 60 000 belgiumi német (s a sor hosszan folytatható) külön-külön vívja a maga harcát odahaza, vagy pedig létrehoznak egy európai szövetséget, s egy sok milliós tömegként állnak ki jogaikért, közös érdekeikért. A Székely Nemzeti Tanács az elmúlt idõszakban ezt az összefogást helyezte erõfeszítései középpontjába, ezért találkoztunk tavaly decemberben a belgiumi németek egyik vezetõjével, s ezért voltunk most Dél-Tirolban is.
– Konkrétan mit jelentene Székelyföld esetében?
– Hogy csak két konkrét dolgot említsek: lehetõség nyílna, hogy Székelyföld önálló fejlesztési régió legyen, s véget vetne annak az áldatlan helyzetnek, hogy egy román többségû régióba van beolvasztva, ahol nem tud érdemben beleszólni a döntésekbe, így az eu-s pénzek döntõ többsége román vidékekre kerül.
Meg lehetne teremteni annak a lehetõségét, hogy a gazdasági fejlõdés ne járhasson a románság betelepülésével, a lakossági arányok megváltozásával.
– Mit kellene tegyenek a székelyek, és az mit vonhatna maga után?
– A székelyeknek elsõsorban hinniük kell abban, hogy Székelyföld autonómiája valós lehetõség, amit összefogással, akarattal és kemény munkával ki lehet vívni. Be kell ugyanakkor lássák azt is, hogy ez áldozatokkal is jár, tehát rövid távon akár azt is fel kell vállalni, hogy még kevesebb pénzt kap a térség a központi költségvetésbõl. Ennek ellenére fontos, hogy támogassák azokat a vezetõket, akik õszintén akarják Székelyföld autonómiáját, s dolgoznak is ezért. Továbbá le kell vetkõzni az elmúlt, lassan száz évben felvett balkáni mentalitásokat és szokásokat. Vissza kell térni azokhoz az értékekhez (hit, erkölcs, családszeretet, stb.) amelyek megtartották ezt a közösséget évszázadokon át. El kell kezdeni autonóm módon gondolkozni és élni, esetenként akár már most úgy, mintha már létezne autonómiánk.
Ebbõl látszik, hogy elsõsorban fejben kell sokat változnunk, mert abból következnek majd azok a cselekedetek, szokások, amelyek igen fontosak lesznek majd az autonóm Székelyföld sikerében, megerõsödésében.
– Most, amikor az unió recseg-ropog, van reális esélye ennek?
– Az állandóan változó körülmények hozzátartoznak az életünkhöz, ezt el kell fogadni. Ugyanakkor csak ismételni tudom, s ha lehet, még jobban kihangsúlyozni: a cél nem az eu-s állampolgári kezdeményezés, hanem egy erõs szövetség kiépítése. Ebben a folyamatban csak egy lépés az, hogy most épp egy ilyen kezdeményezést akarunk közösen elindítani és sikerre vinni. De ha a szövetség kiépül, akkor annak kétségtelen haszna lesz még akkor is, ha teszem azt az EU felbomlik.
– Székelyföld autonómiájáért, ha kell, egy asztalhoz ülnek-e az erdélyi magyarságot képviselõk?
– Abban, amit fennebb mondtam, már benne van lényegében a válasz: ez erdélyi magyar pártok székelyföldi képviselõinek az összefogása, együttmunkálkodása kell ehhez. Erdély más tájain élõk ezt támogathatják (úgy, ahogy lehetõségeink szerint mi is kell támogassuk õket a saját autonómia-formájuk kivívásában), de a döntéseket mindig helyi szinten kell meghozni. Hallani néha, hogy a székelyek csak magukkal törõdnek, de mi lesz a többiekkel. Erre két válasz is van. Egyrészt kétségtelen, hogy ha Székelyföldnek nem lesz autonómiája, attól egy csipetnyivel sem lesz jobb másoknak. Másrészt ennek a fordítottja is igaz: egy erõs autonóm Székelyföld támasza lehet (és lesz is) a szórványban élõknek. Ennek jelei már most is megvannak, nézzük csak azt, hogy Kovászna és Hargita megye az utóbbi években szórvány-programokat indított. Lehet azon vitatkozni, hogy ezt miért teszi, a konkrét programok milyenek, de az tény, hogy ez fontos a szórvány számára.
– A Dél-Tirol és Székelyföld közötti gazdasági együttmûködés elindítása mit jelent?
– Találkoztunk többek közt az ottani kereskedelmi kamara elnökével, azzal a Michl Ebnerrel, aki korábban EP-képviselõ volt, s a székely ügy jó ismerõje, Székelyföld nagy barátja. Tájékoztattuk arról, hogy létezik több székelyföldi magánvállalkozói szövetség, s hogy azok szívesen nyitnának Dél-Tirol irányába. Ugyanakkor azt is elmondtuk, hogy Dél-Tirol egyfajta példakép Székelyföld számára, jó esély van rá, hogy a székelyek szívesen vásárolnának olyan termékeket, amelyeken ott a felirat, hogy „Südtirol”. Azt is felvetettük, hogy ha létezik Marosvásárhely – London, vagy Marosvásárhely – Róma repülõgépjárat, akkor miért ne létezhetne Marosvásárhely – Bozen is, s egy ilyen nagymértékben tudná ösztönözni a közvetlen kapcsolatok kiépítését az élet számos területén.
– A székelyföldi védjeggyel ellátott termékek forgalmazása felvetõdött-e?
– Természetesen. Ha a dél-tiroliak többet fognak majd tudni Székelyföldrõl, akkor bizonyára ott is lesz keletje az itteni termékeknek.
– Konkrétan milyen hozadéka volt a találkozónak?
– Az elsõ és legfontosabb akár szimbolikusnak is nevezhetõ: elõször fordult elõ ugyanis, hogy a Székely Nemzeti Tanács küldöttségét Székelyföld hivatalos képviselõiként fogadták magas szinten, tehát a Provincia Kormányzójának hivatalában, illetve a Provincia Parlamentjében. A látogatásról beszámoltak e hivatalok honlapján, s tudósított róla a helyi sajtó. Ez lényegében a székely diplomácia elsõ lépése volt, példa arra, hogy ugyan Székelyföld nem önálló közigazgatási egység, de ezért meg lehet jeleníteni, s érdekeit lehet képviselni nemzetközi szinten is.
Ugyanakkor Durnvalder kormányzónak is, meg a parlamentben is kifejtettük, hogy egy sokrétû együttmûködésben vagyunk érdekeltek. A reményeink szerint hamarosan beinduló gazdasági kapcsolatokon kívül szeretnénk, ha mûvelõdési, oktatási meg egyéb intézmények között is létrejönnének kapcsolatok. Az elsõ lépést most megtettük, innentõl kezdve csak rajtunk múlik, hogy miképpen sáfárkodunk annak az eredményeivel. S hogy befejezésül egy konkrétumot mondjak: székelyföldi látogatásra hívtuk meg a dél-tiroli kormányzót, s bízunk benne, hogy õ még az idén viszonozza a mostani látogatásunkat.
Baricz-Tamás Imola